A woblerrel történő süllőpergetéshez egy 2,7-3 méter hosszúságú, 20-40 g dobósúlyú, jó minőségű, karcsú, sic gyűrüs, könnyű, parabola akciójú, gyors, gerinces botot válasszunk. Erre a botra egy legalább 3 csapágyas, tűgörgős, azonnali visszaforgásgátlós, 35-40-es méretű, elsőfékes, minőségi orsót tegyünk. Követelmény a könnyű futás és a fémdob. A fentiekből kitűnik, hogy a wobleres süllőpergetéshez a gumihalas orsó tökéletesen megfelel. A zsinór jó minőségű, kör szövött, fonott zsinór legyen, aminek az átmérője 0,15-0,20 mm, ebből legalább 120 métert csévéljünk a dobra. Célszerű előnyben részesíteni a sötétben is jól látható zsinórt, mert a halat abszolút nem zavarja, de a csalivezetést megkönnyíti.

Nappal süllőt kövezések mély oldalában találhatunk, ahol merülő, illetve mélyretörő kb. 3,5-6 méter mélységben vontatható woblert használjunk. A woblert mindig nott a knott (woblerkötő gyorskapocs) tegyük fel a gyors cserélhetőség miatt és, hogy a csomó ne gyengítse a zsinórt. Mindig ügyeljünk a horog hegyére, amit fenőkővel folyamatosan tartsunk élesen. A csalivezetés számtalan alternatívát kínál. Én azt a módszert használom, hogy a sodrással kivitetett csalit lassú, folyamatos vezetéssel vontatom be, amibe kb 5-10 méterenként csuklóval belerántgatok imitálva a menekülő hal mozgását. Akkor jó a wobler választásunk, ha néha érezzük, hogy a woblerünk egész finoman lekoppan a fenékre. Ezt a lekoppanást némi gyakorlat után teljesen külön tudjuk választani a kapástól. A kapás itt általában éles ütés, ritkán rongyszerű ránehezedés. Bármiféle rendellenességet érzünk a wobler mozgásán akár egy kihagyást, ami azt jelenti, hogy a süllő felénk tolja meg a woblert, azonnali bevágással reagáljunk. Este, amikor a süllő úgynevezett látott és halott hallá válik, akkor kapnak szerepet a vízközti, illetve felszíni woblerek, melyek fajtájukat tekintve lehetnek egy, vagy többrészesek. A wobler méretének kiválasztásához az adott vízterületen jellemző táplálékhalak méretét figyelembe kell venni. A nappali horgászatnál mélyvízen nincs nagy jelentősége a színeknek. A szürkület utáni süllőzés fő színei: az uv zöld, sárga, narancs illetve ezek kombinációi. A gyorsabb vizeken a egyrészes ceruza formát, a lassabb vízen a többrészes woblereket részesítsük előnyben. Nem kell megijedni a nagyobb méretű woblerek használatától sem, 5 fok alatti vízben az egészen nagy akár 18 cm-es woblert is bátran használjuk. A szürkület után érdemes felkeresni a vízalatti kőszórásokat, amin kb 1,5-2 méteres víz van és nem túl lassú a sodrás. Itt késő este jelenik meg a hal. Gyors áradásban akár nappal is a víz felső harmadában bírhatjuk kapásra a süllőt. Ha süllőrablást látunk érdemes rádobni, általában horogra lehet csalni pár dobáson belül.

A süllőrablás ismérvei: ellentétben a balinéval nem hangos, egy-két darab kishal víz alatti megugrása, megijedése jellemzi. Amikor a süllőrablásnak hangja van az egy erős kaffanó hang, ilyenkor elő a felszíni woblert, mert ez általában darabosabb süllőt jelent. Nagyon fogós időszak az első hó leesése.