A dunai csukapergetéshez egy 2,7-3 méteres, erős, gerinces, 40-80 gramm dobósúlyú bot ajánlott, amivel a csuka csontos szájába a horgot könnyebben tudjuk behúzni. Akadós helyeken a 60-120 gramm dobósúly sem túlzás, mert az akadóba tartó halat meg kell tudni fordítani. A fentiekből következik, hogy a horgunk jó minőségű, hegyes és éles legyen, ezt a horgászat előtt mindig ellenőrizzük le. Az orsóból 40-50-es méretű, elsőfékes, legalább három csapágyas, fémdobos orsó ajánlott, melyre 0,15-0,23 mm átmérőjű fonott zsinórt csévéljünk. Ennél vastagabb zsinór nem ajánlott, mert lerövidíti a dobótávot és megnehezíti a csalivezetést. Megfontolandó a wolfram, vagy kevlár előke használata is, mert védett a csuka éles fogaitól, viszont gyengíti a műcsalik mozgását.

Csaliként támolygó és körforgó villantót, gumihalat, twistert és olyan woblert érdemes használni, melynek a mozgása kifelyezetten a sérült, menekülő kishal mozgását utánozza. Lassú vízen inkább a két, vagy többrészes woblereket részesítsük előnyben. A villantók használatakor, azok erős zsinórtekerő tulajdonsága miatt ajánlott a forgókapocs használata. A csukákat a kőszórások alatti visszaforgókban, langókban, illetve a holtágakban keressük, általában pirkadattól napnyugtáig lehet őket legeredményesebben zsákmányul ejteni. Mindig a partközelbe kezdjük a pergetést és egyre beljebb haladva, legyezőszerűen fésüljük át a vizet. A támolygó kanalat meg-megállítva, a bottal időnként emelve és sűlyesztve tekerjük be. A körforgó villantó használata a legegyszerübb, lassú, folyamatos tekeréssel vontassuk be. Nagyon jó csali kombináció a körforgó villantó horgára húzott twister. A gumihalakat, twistereket mélyebb vízben emelgetve vezessük, sekély vízben az első fenékre érést követően folyamatos tekeréssel, a fenék fölött vezetve vontassuk be. Csukára elsősorban a rikító színek használatosak. A műcsali mozgását végig nagy koncentrációval kísérjük, mert gyakorta közvetlenül a lábunk előtt következik be a rávágás. A horogszabadításhoz mindig használjunk szájfeszítőt és fogót.

A csuka kapása általában éles, erős rávágás, a nagyobb példányok kiváló sporthalak, amik fárasztáskor látványos csukaszaltókat produkálnak. Kapókedvét fokozza a víz pezsdülése és az erős északi szél.